"3. óra: Már majdnem olyan érzés, mintha tudnék kicsit hastáncolni. Ma is nagy hangsúly volt az izoláción, kezdem felfedezni, hogy vannak izomcsoportok, amiket eddig nem használtam, nem is tudtam róla, hogy léteznek. Nagyon jó hangulatban telt az óra. Ömlött a női energia az órán mindenkiből. A tükör előtti próba érdekesen hat a pszichére. Megfigyelhetem magam kívülről, hogy ilyen vagyok, miközben érzek belül valamit, így a kettő összhangba kerül bennem. A látvány és az érzés valahol összeér. Isteni megtapasztalás."
Idén sem maradunk hastánctábor és jógatábor nélkül. Hamarosan jönnek a részletek. És igen, itt is tudsz egy rakás programhoz csatlakozni ONLINE. Mert ahogy mindig, most is mindent megoldunk, előttünk nincs lehetetlen. Jókedv, hastánc, jóga, darbuka - na ezek azok a dolgok, amik nélkül nem élet az élet. Ugye, hogy ugye?!
„…Más női dimenziók szólítanak meg a hastáncban.:) Az, amit nem éltem meg korábban, és azt is hittem, képtelen is vagyok rá, de végre fölfedeztem magamban.:) És ez olyan jó! Már csak egy partner kéne, akinek ki is tudom fejezni. Talán lesz... Talán ezért is a precizitás, a tökéletesre való túlzott törekvés: azt érzem, ahhoz belsővé kell tennem a mozdulatokat, ha nem is rutinszerűvé, de olyanná, hogy már nem kell minden részletre, mozzanatra figyelnem, hogy érzelmet, érzékiséget is tudjak mellé rakni (mert belül van hozzá).
A színpadra nem vágyom. A (titkos) tervem, hogy egyszer valakinek félhomályban táncoljak, mintegy elő-előjátékként... Olyannak, aki értékeli is.
Nem kihívóan, nem pajzánul (az nem én vagyok), csak sejtelmesen, kacéran, vágyat keltően... Kissé visszafogottan, de szenvedélyesen - amilyen én is vagyok.:)
De addig még sokat kell tanulnom.:) Még nagyon rugalmatlan a gerincem is... De az is alakul talán...
Köszönöm, hogy mindig biztatsz, mindig valamit pozitívnak találsz, rámutatsz a fejlődésre, még ha ici-pici is az! :)”
