„Egy nagyon kedves barátnőm vetette fel, hogy menjünk táncolni, mert az jót tenne nekem. Szívesen eljön velem, ha egyedül nem merek belevágni. És mi lenne, ha a hastánccal próbálkoznánk? Bevallom, kinevettem. ÉN, hastáncra?? Soha!!! (tudni kell rólam, hogy komoly önértékelési problémáim vannak). Viszont Ő azon kevesek közé tartozik, akiknek a véleménye fontos számomra, ezért a kezdeti teljes elutasítás után elgondolkodtam a dolgon: Mit veszíthetek? Rájöttem, hogy semmit. Ha mást nem is, annyit mindenképpen nyerek, hogy legalább mozgok rendszeresen.”